Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

St. Hubertus napja volt. “St. Hubertus, a vadászok, lövész céhek, erdészek, kovácsok, csengettyűkészítők, mészárosok, tímárok, szűcsök védőszentje, és a kutyákat veszettség ellen védő szent. Oltalmát kérik kutyaharapás és kígyómarás ellen.”  Idézet a Vadásztól. 🙂   Spy és én erdei túrára indultunk. Gazdival megbeszéltük, hogy a séta után lemegyünk hozzá a birtokra, és segítünk málnát ültetni…. Tovább »

Nagyon sokszor végiggondolom, hogy mennyire szerencsések vagyunk. Szerencsések azért, mert van egy fantasztikus kutyánk, aki nélkül biztosan nem történnének meg velünk, mindennapos, apró csodák. Vagy akár nagyobb csodák is. 🙂 11 éve járjuk a természetet, és annyi élményünk volt már, hogy felsorolni is nehéz lenne. Elég, ha csak a számtalan naplementére, havas tájra, szivárványra és… Tovább »

Spyke nagy tavaszi eü. szűrésén újra a frászt hozta ránk Kezelő, a jó doktor. Pár éve már hallható volt némi szívzörej a kutyánál, de eddig a szív UH-on jók voltak az eredményei. Idén azonban a tavaszi giga csomagban volt hasi UH is, és láthatóan egy picit nagyobb volt Spyke, mája és lépe. Komor fellegek gyülekeztek… Tovább »

Januárban történt. Azokon a napokon nagyon hideg volt, és éjjel könnyen lehűlt -20 fokra is a levegő. Imádjuk a telet és igyekeztünk minél több időt kint tölteni, de a korai sötétedés “hazazavart” minket. Hosszú sétán voltunk túl. Spyke még felment a szokásos ellenőrző körútjára, a teraszunk feletti kis erdősávba, én pedig égve hagytam a kinti… Tovább »

Végre hazafelé robogtam. Közben, fejben gyorsan végigpörgettem a tennivalókat. Egy őrülten hosszú – és rengeteg hülyével terhelt-  nap után, csak egy dologra vágytam. A családomra, és nyugalomra.  Előbb még beadtam gyorsan szervizbe a kocsit, felvettem a csereautót és pár perc múlva, tényleg az utcánkba kanyarodtam. Gyorsan felhívtam a Vadászt, hogy ma réteznénk. Azt mondta, lehet,… Tovább »

Sosem tudod meg addig,  milyen fontos valójában számodra valaki, amíg el nem veszíted. Spyke eltűnése alatt, végig légüres térben éltünk. Vegetáltunk. Féltünk még egymással is megosztani a legsötétebb gondolatainkat. Ezért, inkább elmondtam a lányoknak. Mindenkinek aki hívott, és mindenkinek aki az utamba került. Nem lett könnyebb. Kisírtam ugyan magam, de a fájdalom nem enyhült. Rettegtünk… Tovább »

Péntek este. 7 óra elmúlt. Tikkasztó a hőség. Nincs az a pénz, hogy én még egyszer kitegyem a lábam itthonról. Két séta, bőven elég volt. Spyke, a reggeli sétát utálta, de a délutáni, na az kimondottan tetszett neki. Persze, hiszen patakban hűsölt, miközben Gazdinak és nekem, kint a parton diszkréten csordogált az izzadság a gerincoszlopunkon…. Tovább »

Kedd. Valamikor délidőben. A szokásos Facebook csekkolás, Hófehérkén, az igencsak szívemhez / kezemhez/ nőtt telefonon, akinek e történetben még szerepe lesz. Ismerős strandol, ismerős főz, ismerős kisgyereke járni tanul, eltűnt kutya. De cuki, egy terrier. Várjunk csak! De hiszen….! Á, biztosan nem ittam, meg a déli kávémat. Felhajtom, mint utóbb kiderül, a déli második eszpresszót…. Tovább »

ELSŐ NAP… Ez a kedd is csak egy átlagos nyári napnak indult. Tikkasztó hőség, esetleg néhol záporok. Emlékszem, ezt jósolták. Minden a szokásos hétköznap reggeli tempóban zajlik, azzal a kivétellel, hogy nem én, hanem Gazdi viszi sétálni Spy-t, majd át a szüleimhez, napközizni.  Szépen haladok a munkámmal, még van egy fél kettes időpontom, de utána… Tovább »

Hétköznap reggel. Korán kelünk, mert Spy sétájából nem engedünk, bármennyi programom, időpontom van is. Időben vagyunk, hiszen még csak reggel fél nyolc lesz, és mi már megjártuk az erdőt. Hazafelé tartunk, csak egy gyors átöltözés, és már indulhatok is dolgozni. A fejemben, már a napi teendők kavarognak. Közben csak araszolunk, mert megindult a terepjárós anyukák… Tovább »